„Ha ősszel kivirágzik a szálken, azt mondják, hamar eljő a tél, s nehéz tél lesz.” (Halász 2010) – Tartja egy moldvai mondás Az akácot és az akácmézet Hungarikummá nyilvánították. Eleinte a futóhomok megkötésére telepítették, de igénytelensége és jó felhasználhatósága miatt gyorsan elterjedt. Kiválóan sarjad tőről és gyökérről is, de jó minőségű faanyagot csak a magról kelt példányok adnak. Néhány generáció után önmaga után már nem újul és más fák sem képesek ezeken a helyeken felnőni. „Akáctemetőknek” nevezik az ilyen területeket. Hajlamos arra, hogy sarjaival terjeszkedjen. Magjai erős hőhatás (tűz) után csíráznak. Nagyon jó mézelő. Kiváló tűzifa és szőlőkaró. Ez utóbbi miatt a szőlőhegyekre is telepítették. A szőlők felhagyása után jellemzően az akác lepi el a területet. Pálhatövisei miatt igen nehéz a fiatal hajtások között mozogni.