Lódarázs (Vespa crabro)
Tavasztól késő őszig aktívak.
Mikor találom meg?
Élőhelye:
Alapvetően mérsékelt égövi, eurázsiai elterjedésű erdei faj. A Brit-szigetektől Japánig lehet találkozni vele, de Észak-Amerikába is betelepítették.
Életmódja:
A kifejlett lódarazsak telente elpusztulnak, csak a megtermékenyített jövendő királynők telelnek át. A nőstények májusban aktivizálódnak addigi rejtekhelyükön, és megfelelő helyet keresnek a fészküknek. A hatszög alakú sejtekből álló fészek mindegyik sejtjébe az előző évben megtermékenyített nőstény rak egy-egy petét. Ezekből fehér lárvák kelnek ki, amelyeket anyjuk táplál 21–24 napon keresztül. Miután négyszer-ötször vedlettek, a lárvák fehér fonalat bocsátanak ki, amellyel beszövik a sejtjeik bejáratát és az elzárt üregben bebábozódnak. A fiatal dolgozók még két-három napig a sejtben maradva remegésükkel melegítik a szomszédos sejtekben nevelkedő testvéreiket, így gyorsítva a fejlődésüket. Kirepülésük után átveszik anyjuktól a lárvák táplálását, a fészek építését és őrzését. A királynő ritkán repül ki, elsősorban a petézésre és a kolónia irányítására koncentrál. A lódarázs más ízeltlábúakkal táplálkozik.
Védett?
Nem
Miről ismerem fel?
A redősszárnyú darazsak családjának legnagyobb méretű európai képviselője.
Őshonos?
Igen
Tudta?
Fészkénél mindig van néhány őrszem, akik jeleznek, ha védeni kell a fészket. Nagy mérete, veszélyes szúrása miatt sokan tartanak ettől a rovartól. Mivel fullánkján nincsenek horgok, így az emlősök bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. A potroh nagy szabadsági fokban elmozdítható a torhoz képest, így a lódarázs gyakorlatilag bármely irányban tud szúrni. A lárvák, ha éhesek, percegő hangot képesek hallatni. Csak a királynő petézhet. A dolgozók egymás petéit kitakarítják a hatszögletű sejtekből, sőt diszkriminálják is azokat a dolgozókat, akiket petézésen kaptak. A lódarazsak komoly károkat okoznak a méhészetekben a méhlárvák és bábok elrablásával, a dolgozók elpusztításával és a méz megdézsmálásával.