Erdei pinty (Fringilla coelebs)
Évszak?
Tavasz
Hazánkban mindenütt gyakori faj, városokban is rendszeresen költ. Jól alkalmazkodó madár, szinte bármilyen erdőben, még fajszegény homogén akácosokban is megtelepszik.
Rövid leírás:
Igen, a hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne, homloka koromfekete, fejteteje és nyaka kékes-palaszürke. Begye és melle vörhenyes színű, felső háta és farcsíkja élénk sárgászöld, a test alsó része pedig borpiros. A tojó hátoldala világos olajbarna, alsó oldala fakóbarna.
Hím és tojó különbözik?
A fenyőpinttyel néha össze szokták téveszteni, de a két pinty faj színezete teljesen más. A fenyőpinty begye, melle narancsvörös, feje feketés-szürkés mintázatú, háta hófehér.
Hasonló fajok?
Elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, gyümölcsöket, magokat, melyeket a talajon szedeget össze. Kisebb arányban rovarokkal is táplálkozik, fiókáit is állati eredetű táplálékkal eteti.
Mivel táplálkozik?
Egész évben megfigyelhető. Télre a hazai állomány a mediterrán térségbe vonul, de nálunk telel az északkelet-európai erdei pintyek nagyrésze.
Mikor láthatjuk?
Április végétől, melegebb időjárás esetén április közepétől június végéig kétszer költ. Fészkét vízszintes ágakra, elágazásokra, mohából, zuzmóból építi és szőrrel, pihével béleli. A költésben a hím madár nem vesz részt, hanem ez idő alatt eteti a tojót és őrzi a fészek környékét. Odúban nem költ.
Költési idő, szokás?
A 19-20. század fordulóján komoly hagyományai voltak a pintyek énekversenyeinek. A jó verésű hímeket felhasználták a - szomszédos kalitkában nevelt - fiatalok tanítására, és nagy értékként becsülték meg őket. Manapság ezzel a módszerrel próbálnak elterjeszteni néhány, háttérbe szorult dallamot (amit már csak nagyon kevés hím énekel), és próbálkoznak egyes, kihalt dallamok újratanításával is - az erdei pinty öröklött hangutánzó képessége ugyanis jelentős, de csak a sajátos faji énekéhez illeszkedő dallamokat tanulja meg.
Tudta?
Védett?
Igen, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Megfigyelés?
Tavasszal és nyár elején a hím gyakran hallatja rendkívül erőteljes énekét, ilyenkor a hangot követve könnyen meg tudjuk figyelni. Télen a madáretetőkön gyakran megjelenik, főleg a földön az etető alatt csipegeti a magokat.
