A hazánkban előforduló csiperkefajok száma 50 körülire tehető Fajaik többsége olyan ehető, jó ízű gomba, mint az erdőszéli csiperke. Jellemzően a tönk alsó részén sérülésre gyorsan besárguló, illetve vegyszerszagú fajok (ilyen pl. a karbolszagú csiperke) nem ehetők vagy enyhén mérgezők. A karbolszagú csiperke nevét a jellegzetes szagáról kapta, melyet valóban a fenol, régies nevén karbolsav okoz. Ugyanez a vegyület felelős a gomba mérgező hatásáért is. Különösen erősen jelenik meg a fenolszag, ha a tönkjét vágjuk el, vagy ha a gombát kevés forró vízbe tesszük. A csiperkéket gyűjtők között előforduló mérgezéseknek nagyjából felét a karbolszagú csiperke okozza. Ebbe a nemzetségbe tartozik a kétspórás csiperke (Agaricus bisporus) is, mely a hazánkban legnagyobb mennyiségben termesztett gombafaj, azonban a természetben is összetalálkozhatunk vele.